Habár sok újságíró akarja elhitetni, hogy a Magny-Cours-i versenypálya unalmas, ezzel én nem értek egyet. Persze van több más tradicionális versenypálya is a térségben, ahol lehetne futamot rendezni, de ezen a több mint 4000 méteren is történtek már csodálatos dolgok.

Ott van például az 1997-es nagydíj, ahol Schumacher és Frentzen hatalmas taktikai csatát vívott azzal, hogy a változékony időjárás ellenére nem álltak ki a boxba kereket cserélni. Nem úgy Jacques Villeneuve, aki pedig miután lecserélte a gumiját, átgázolt a mezőnyön. Kettő kör alatt! Úgy kerülgette társait, mint jobb helyeken a bójákat szokás. Aztán, amikor az utolsó kanyarban beérte Irvine-t, kicsúszott. Farral be a boxutcába. Amikor pedig onnét végre visszakecmergett, majdnem összeütközött Alesivel. 

1998-ban is volt szenzáció bőven. Schumacher a második rajt után meglógott, Irvine pedig kissé feltartotta a McLareneket. Ekkor Hakkinen vesztette el a fejét, és csak néhány méterrel jutott tovább Jacques Villeneuve-nél. Ő is bepróbálkozott ugyanis az ír versenyzőnél, de a kapu becsukását követően Hakkinen átperdült a pálya másik oldalára, háttal a menetiránynak.

Mindkét futam szenzációs volt a maga nemében, de miután papírformával végződött -vagyis Schumacher győzelmével-, így talán számunkra sokkal érdekesebb lehet az 1999-es nagydíj.

Az a versenyhétvége, melyben a két legesélyesebb, az időmérő edzésen csúfosan alulmaradt. Az egyórás esemény előtt ugyanis leszakadt az ég, és mindenki a lehető legkésőbb akart kimenni, várván a pálya száradását.

Elsőként a pénteki edzésen hatalmasat bukó Jean Alesi dugta ki az orrát a pályára, akit hamarosan Barrichello követett. Ők aztán ezzel el is döntötték az első két rajtkocka sorsát. Akik ugyanis már utánuk érkeztek meg a pályára, azoknak szembe kellett nézniük az idő közben ismét eleredő esővel. Ennek volt tehát köszönhető, hogy Michael Schumacher a hatodik, míg Mika Hakkinen csak a 14. rajthelyig jutott.

A rajtnál aztán persze nagy volt a helyezkedés. Barrichello megtartotta -karrierjének ekkor még csak második- első helyét, és Alesi is be tudott férkőzni mögéje, a negyedik helyről azonban Coulthard feljött harmadiknak. Aztán ez lett az első sor veszte is.

Coulthard ugyanis a sokkal jobb technikával megelőzte előbb Alesit, majd Barrichellót is. Hátrébb pedig hasonlóan tevékenykedett a csapattárs Mika Hakkinen is. A száraz pályán sorra előzte a társait, majd igen hamar elfogta Schumachert is.

A McLaren csapat azonban nem sokáig örülhetett. Az elektronika meghibásodása miatt az élen álló Coulthard a kilencedik körben feladni kényszerült a küzdelmet. Ezzel pedig ismét Barrichello kezébe került az irányítás. A Stewart versenyzője mögött Alesi, Frentzen, Hakkinen és Schumacher sorakozott.

Az ez után következő körök ismét McLaren dominanciát hoztak. Hakkinen könnyedén ment el Frentzen mellett, majd megtámadta, és meg is előzte Jean Alesit. A manőver azonban nem volt túlzottan elegáns. Olyasmi volt, mint amit Montoya csinált Schumacherrel 2001-ben az Osztrák Nagydíjon.

Mika a hosszú egyenes végén a belső ívre húzódott, és a lehető legkésőbb fékezett. Túlcsúszott az ideális íven, s magával vitte Alesit is, aki a McLarentől nem tudott befordulni. Az előzés ezzel együtt sikeres volt, ám az eső szinte ugyanebben a pillanatban eleredt, így a teljes mezőny azonnal a boxba hajtott.

Volt akin azonban a kerékcsere sem segített. Kiperdült az addig hősiesen küzdő Alesi, majd kisvártatva a BAR versenyzője, Jacques Villeneuve is. Az eső pedig egyre komolyabban rákezdett, így a további kiesések elkerülése érdekében a rendezőség a pályára küldte a biztonsági autót. Amikor pedig az elhagyta a pályát, ismét szenzációs felvételeket produkált a Francia Nagydíj.

A még egészen nedves pályán Mika Hakkinen az Adelaide kanyarban megpróbált a szokásostól eltérően kanyarodni, hogy a kigyorsításnál elkaphassa az élenálló Rubens Barrichellót. A McLaren azonban kiperdült, miután Mika ráhajtott a vizes rázókőre. A finn versenyzőnek pedig a forgalommal szemben leparkolva végig kellett néznie, hogyan suhannak el az orra előtt a többiek. Mire a menetirányba tudta fordítani versenyautóját, már csak a nyolcadik helyet tudta elcsípni.

Kisvártatva Schumacher mutatta meg, hogyan kellett volna eljárnia Hakkinennek Barrichellóval szemben. Aztán, mintha ezen a versenyen tradícióvá válna, hogy aki megkörnyékezi Barrichellót, annak meggyűlik a baja a technikával, neki is gondja akadt.

Schumacher már korábban jelezte a tükörben lévő kamerába, hogy elszállt a rádióösszeköttetése, az előzés után azonban a váltó is meghibásodott, így az üldözőből üldözött vált. Végül kiállt, és a csapat kicserélte a kormányt az autójában, ám ezzel elvesztette minden esélyét a győzelemre.

Idő közben a meglehetősen peches Mika Hakkinen sem tétlenkedett. Hamar visszavette az elvesztett pozícióit, és a felszáradó pályán végül sikeresen megelőzte az élen álló Barrichellót is. Mindez azonban végül mégis kevésnek bizonyult a győzelemhez.

Mikának és Barrichellónak ugyanis volt még egy kiállása, ám a harmadik helyen csendben autózó Heinz-Harald Frentzen már korábban letudta ezen kötelességét. Amikor tehát a két élenálló a boxba hajtott, a német versenyző hirtelen az élen találta magát. Onnan pedig nem tágított annak ellenére sem, hogy idő közben ismét eleredt az eső.

Ez volt az Eddie Jordan által vezetett Jordan csapat második győzelme, joggal volt tehát rendkívül boldog az ír vezető. Ölelgette, csókolgatta versenyzőjét, akinek szintén ez volt karrierje második győzelme.

A most soron következő Francia Nagydíj vélhetően kevesebb izgalmakat hoz, hiszen vajmi kevés az esély arra, hogy az ég ilyen komolyan, és sokszor bele fog szólni a küzdelembe. Ám, ha a versenyzők hajlandóak kihasználni az Adelaide kanyar által nyújtotta lehetőséget, akkor jó esélyünk van egy változatos futamra.

Schumacher itt tradicionálisan győzelmi esélyes, Alonso pedig a mezőny legjobb technikájában ül. Ők ketten akár „vérre" menő csatát is vívhatnak. Látnivalót pedig többek közt akár a Montoyát váltó Pedro de la Rosa is szolgáltathat, aki tavaly Bahreinben minden második körben elnézte a féktávot.