Gyártási év: 1997   Trey Parker és Matt Stone Parker és Stone a coloradói egyetem filmes szakán találtak egymásra. Hamar rájöttek, hogy bődületesen megy nekik a komédia műfaja: „Mi voltunk az egyetlenek, akik nem akartak fekete-fehér filmet forgatni a leszbikusokról!" – vallja Parker, aki nem is jutott el a diplomáig, annyira megutáltatta magát tanáraival. Innen csak egy ugrás volt a minimalista, pont-pont-vesszőcske eszközökkel megjelenített South Park. Trey Parker egyébként ismerős lehet az HBO nézőinek, hiszen az ő filmje volt az eszeveszett „Spermafióka", amelynek főszerepét is magára osztotta. A két tévéterrorista – a „gonosz géniuszok", ahogy a Rolling Stone nevezte őket - egy neves producer felkérésére ötperces karácsonyi video-képeslapot készített, ami körbejárta és megnevettette Hollywoodot, hiszen szinte mindenki megkapta, aki számít a filmes szakmában. „The Spirit of Christmas" néven híresült el az etűd, amelyben Jézus és Télapó ölre mennek kung-fuisztikusan, melyikük is valójában a Karácsony ünnepének megtestesítője. Főszerepelt továbbá egy ámokfutó sorozatgyilkos hóember is, akit négy kissrác – Stan és bandája prototípusai - tett végül ártalmatlanná. Három évvel az amerikai bemutató után tehát az HBO jóvoltából eljut hazánkba is a televíziózás történetének egyik legfelforgatóbb rajzfilmje. Már az elején érdemes használati utasításként leszögezni a figyelemre méltó lényeget, amit a rajzfilm egyik alkotója megfogalmazott: „A South Park világa annyira nyakatekert és szürreális, amennyire egy kilenc éves iskolás gondolatvilága." A South Parkban néhány epizódban feltűnnek filmcsillagok is, általában karrierjük legdicstelenebb szerepe hárul rájuk. George Clooney például „meleg" kutyát játszott! Gggrrr! – mindezt néhányszor ismételve, kb. ennyi volt a szerepe. Clooney nagy rajongója a szerzőpárosnak, a video-képeslapból tucatnyi példányt másolt saját ismerőseinek. Isaac Hayes dalait maga Parker szerzi, aki alkotótársával együtt egy alkalmi, idétlen rock-együttest is összehozott. A néger szakács dalaiból kiadtak egy válogatást is, a „Chef Aid: The South Park Album" platinalemez lett az USA-ban.
	Míg a sorozat töretlen népszerűségnek örvend kicsik és nagyok körében, a szakemberek azóta is próbálják megfejteni sikerének titkát. Úgy vélik, hogy azzal hódít, hogy a társadalmi élet hagyományos értékeit támadja, és fittyet hány a jó ízlésnek. Brutális és cinikus, ellentmond a józan észnek. Nem kímél senkit és semmit, ismert személyeket és eseményeket mutat be groteszk és fonák módon: Barbra Streisand például gonosz robotként jelenik meg, Szaddam Husszein lerohanja Kanadát, és arra kényszeríti Celine Diont, hogy hazája himnusza helyett az irakit énekelje. A sorozatban természetesen az ördög és Jézus Krisztus is megkapja a magáét. A siker látszólag az alkotókat igazolja, ám sokan úgy vélik, hogy a kevésbé érett nézőkből előre nem várt reakciókat válthat ki a sorozat. Amerre csak bemutatták, újra föllángolt a vita a képernyőn látható erőszak hatásáról, és arról, hogy az alkotók meddig mehetnek el az ismert személyek és történelmi tények szabad értelmezésében. Sok amerikai családban közös programmá vált a rajzfilm epizódjainak megtekintése. A szülők olykor talán nevelési elveik nevetségessé tételét látják a South Parkban, de legalább közös vitára késztet. Ahogy azt a korábbi botrány-rajzfilmek is megmutatták, a rajzfilm megfelelő forma kicsi, de kemény igazságok kimondására.

	A South Park-jelenség a Newsweek címlapjára került pár hónappal a sorozat sugárzásának megkezdése után – mondanunk sem kell, meglehetősen rosszalló felhanggal. Peggy Charren, a gyermekek egészséges televíziózásáért küzdő aktivista szerint a South Park egyenesen a demokráciát veszélyezteti. Sok szülő a sorozat miatt eltiltja gyerekét a TV-től és az internettől is. (Csakhogy az előbbibe még nem építették bele a hírhedt V-chipet, azaz a kiskorúaknak szóló TV-cenzort, a számítógép viszont már ma rendelkezik tartalomszűrőkkel, amit persze a számítógépzseni kis srácok rendre kijátszanak. A toleránsabb szülők szerint a gyerekek – azért némi segédlettel – maguktól is megtanulnak szelektálni a dolgok között, hiszen sokkal többet tudnak, mint hinnénk.