Az EA, mint az F1-játék gyártók manapság egyik legszorgalmasabb csapata, egy sosem látott szimulációs dolgozatot készített, amely magában foglalja az elmúlt négy év összes Formula 1-es versenyét, pályáját és pilótáját. Akik ismerik az F1 2002 elnevezésű nagy elődöt, azoknak nem lesz szokatlan a hangulat és a kezelőfelület, hiszen minőségi változás nem történt a játék egészét tekintve, csak egy kicsit felvarrták a ráncait. Ezzel szebb lett a grafika, egy kicsit javult a fizikai modellezés, a hanghatások viszont igencsak tekintélyes fejlődésen mentek keresztül.

Egy kicsit féltem attól az ötlettől, hogy így négy év távlatából vissza szeretnének hozni egy régmúlt F1-es hangulatot, ugyanakkor kíváncsian vártam, vajon hol törik bele a bicskájuk ebbe a kísérletbe, de örömmel konstatáltam, hogy a szorgalmas munka meghozta a várt eredményt. Csak egy-egy apróság ronthatja a történelmi hitelességet. Például, hogy használhatunk rajt-automatikát a ’99-es szezonban, és mondjuk ha történetesen a ’99-es Német Nagydíjat – vagy akár a Magyart – játsszuk (ezek ugyebár Schumacher emlékezetes silverstone-i lábtörése után álltak a naptárban), nem Mika Salo vezeti a Ferrarit hanem Schumi. De minden akadékoskodásunk ellenére el kell mondanunk, hogy jól sikerült a „történelemkönyv”. Az autók matricázása, hangja, formája mind stimmelnek, a pilóták nevei is, a pályák régi formái is, minden szuper. Száguldhatunk akár Häkkinen, Alesi, Takagi, Hill és Wurz bőrében is. Mindezt úgy oldották meg a fejlesztők, hogy a játékosok menüpont alatt, az új játékos létrehozásánál meg kell adnunk, mely csapatnál és melyik évben kívánunk versenyezni. Persze pilótát is választhatunk, de ennek mindössze annyi jelentősége van, hogy milyen mintázatú lesz a bukósisakunk.

Gyakori, hogy egy-egy játékos irtózik a hosszadalmas pepecseléstől a menüben. Hát ők felkészülhetnek a legrosszabbra! Aki már találkozott az F1 2002-vel, az tudja, mire számíthat, de az EA F1 sorozatban újoncnak számító játékosok számára azt gondolom, hidegzuhany lesz az a rengeteg beállítási lehetőség, amit a program felkínál. Nem érdemes átugrani ezt a folyamatot, hiszen lényegesen megkönnyítheti a dolgunkat, ha megfelelően állítjuk be a versenyeket, a nehézséget és a programot. Ellenkező esetben igencsak sok időt tölthetünk el a bukótereken, jobb esetben sérülésmentes autóval.

Ami a kocsi sérüléseit illeti, az egyik szemem sírt, a másik nevetett, amikor kiderült, hogy már létezik könnyebb sérülés is a futóművön, mint a leszakadt kerék. Ha valaminek nekikoccanunk az egyik kerékkel, de az nem szakad le, még nem biztos, hogy ingyen megúsztuk a balesetet. Ebben a programban már eldeformálódhat a futómű, aminek következtében szörnyűségesen elkezd „húzni” az autó valamelyik oldalra. Ez – teszem azt – billentyűzettel játszva, 200 fölött igencsak érdekes dolgokat képes produkálni. Nincs is annál szebb érzés, mint amikor hosszú és fáradságos körökön át vezetünk, van fél perc előnyünk, egy pici figyelmetlenség, megcsúszunk, egy picit nekikoccanunk a jobb elsővel a gumifalnak, visszamegyünk a pályára, még mindig van 20 másodperc az előnyünkből, de minden gyorsabb egyenesben megpördülünk, így örülhetünk az utolsó helyünknek, hiszen egy körön belül mindenki megelőz. Való igaz viszont, hogy a többi – amolyan alkatrészleválós – sérülés szinte ugyanolyan silány, mint az eddigi F1 programokban. Kissé talán furcsa, hogy a 260-nal falnak rohanó kocsinak az összes sérülése kimerül a szárnyak- és a kerekek leválásában. Dehát ez mindössze a látványi hiányosságok sorát bővíti, ami ugye nem lehet lényeges egy Formula 1-es szimulátorban, és egyáltalán akármilyen autós szimulátorban. Aminek a helyén kell lennie, az a helyén is van. A motorok megfőhetnek, a kerekek elkopnak, felmelegszenek (bár ki nem durrannak), a benzin fogy, körökből meg sok van.

De ha már a véget nem érő körözgetésről van szó, fontosnak tartom, hogy sokak csalódni fognak, akik eddig az F1-et unalmasnak titulálták, hiszen a csapatunkkal állandó rádiókapcsolatban vagyunk, és folyamatosan tájékoztatnak minket a pályán történt fontosabb eseményekről, az előnyünkről és a hátrányunkról. Szörnyűséges rendszerben ugyan, de változtathatunk a box-stratégián, csak ehhez kőkeményen billentyűznünk kell, ami vezetés közben egy kicsit nehéz feladat, pláne egy olyan sportban, ahol tizedmásodpercek döntenek a sorsunkról. Mindezek mellett persze mi is rendelkezünk saját sorsunkkal, hiszen a programban előadott versenyhétvége teljesen megegyezik azzal az órarenddel, amit már a valós versenyeken megszokhattunk, mármint az elmúlt évig bezárólag (hiszen idén már új szabályok, és új időbeosztás van a verseny-hétvégeken). Tehát van négy szabadedzésünk, egy kvalifikációnk, egy „telitankos” gyakorlásunk és egy versenyünk. Érdemes a gyakorlásokat a kvalifikáció előtt elintézni, mert gyorsan elszáll az a megtehető 12 kör, pláne egy új pályán, amit az ember még nem ismer. Előfordulhat, hogy mind a 12 körünkben hibázunk, így nem sok babér teremhet nekünk, amikor a versenyre bérlünk rajthelyet. Néha igazán izgalmas, amolyan hajtépős időmérő edzéseket produkál az élet és a játék furcsa elegye.

Az izgalmakat fokozhatjuk a hálózati játékban, amelyben a fejlesztők igencsak bőkezűek voltak felénk. Modemen, interneten és LAN-on is játszhatunk, akár nyolcan is egymás ellen. Ilyenkor aztán eldőlhet, ki a legjobb, hiszen a vezetői segítségek a szerver-gépen mindenkire vonatkozóan kikapcsolhatók, és akár egy csapat autójával is lehet minden játékos, így aztán egyenlők lehetnek az esélyek. Ha a géppel semmiképp sem bírunk el, változtassunk a gépi ellenfél ügyességén és az agresszióján, hisz ezt is megtehetjük!

Summázva azt mondhatjuk, hogy mindenünk megvan az élvezethez. Látvány, izgalom, hanghatások, játszhatóság, sebesség, ütközések, technikai hiba és 160-as pulzus. Csak azt tudom mondani, amit az első tesztelésnél hajtogattam magamban: „Akár az igazi”