Tekintettel a nagy hőségre előadok néktek
Egy indián táncot, figyeljétek hát népek.
Mindenhol 30fok,hullámzó levegő, forr beton
Emberek tikkadnak, mindenütt unalom a köbön.
Nem vágyik az ember másra, mint esőre
De,ha felnéz, a felhőtlen kék égre
Tekintetét csalódottan veszi onnan le
Sehol egy vihar felhő, nagy a hőség
Mi jöhet még emberek, te jó ég?

Ess eső ess, ide nagyon kellesz
Zavard el a hőséget és Isten lehetsz!

Ess eső ess, ide nagyon kellesz
Zavard el a hőséget és Isten lehetsz!


Telnek múlnak az órák, napok, hetek
De te még mindig érzed a meleget
S semmi reményt nem látsz arra,
Hogy az eső elűzze a hőséget tova.
Mindenki álmos, nyűgös, fáradt
S erejét is ellőte mind, mint egy tárat.
Minden ember szíve az áldott esőért
Áhítozik, de egyenlőre nincs, ki megért.


Ess eső ess, ide nagyon kellesz
Zavard el a hőséget és Isten lehetsz!


Ess eső ess, ide nagyon kellesz
Zavard el a hőséget és Isten lehetsz!



Egyik reggel felkelsz, az ablakon kinézel
S lám, egy kósza viharfelhőcskét észlelsz
Nyúzott, bánatos arcodon lassan, de biztosan
Megjelenik egy mosoly, s kifelé tekintesz boldogan.
Percekkel késöbb egy csepp ablakodon , majd még egy
S az eső zuhog, mintha dézsából öntenék úgy megered...


Ess eső ess, ide nagyon kellesz
Zavard el a hőséget és Isten lehetsz!

Ess eső ess, ide nagyon kellesz
Zavard el a hőséget és Isten lehetsz!