A dráma után - így látták az olaszok

Olaszország eufórikus hangulatban van. Az otthoni botrányok, megannyi balszerencse, sérülések és piros lapok, Pessotto tragédiája ellenére Itália a döntőbe jutott.

Örömmámor olasz módra "Unfair lett volna, ha nem nyerünk" - kezdte mondanivalóját Marcello Lippi kapitány. "Jobban játszottunk, mint a németek, lőttünk két kapufát. Hihetetlenül boldogok vagyunk, hogy nyertünk, annak ellenére hogy 60 ezren szurkoltak ellenünk. Ez mutatja az együttesem erejét." "Nyilvánvaló volt, hogy a hosszabbításban döntés születhet, ezért is hoztam be még egy támadót. Ugyanakkor készen álltunk a büntetőkre is. Örülök, hogy Alessandro Del Piero volt az egyik, aki eldöntötte a meccset. Ez ugyanakkor még nem jelenti a végállomást. Bárkivel is játszunk a döntőben, nyerni akarunk." "Fantasztikus meccs volt" - mondta a meccs legjobb játékosának választott Andrea Pirlo. "Egy gyermekkori álmom vált valóra. Megérdemeltük a győzelmet, több lehetőséget dolgoztunk ki, és természetesen a szerencsére is szükségünk volt." "Be akartunk jutni a döntőbe, és megcsináltuk" - mondta boldogan Buffon kapus, aki továbbra is csak egy gólt kapott a Vb-n, azt is játékostársától, Zaccardotól. "Eszembe jutottak a büntetők, de szerencsére nem lett rájuk szükség. Megyünk tovább és remélem nyerünk." "Mindannyian láthatják, mennyire boldogok vagyunk" - közölte Alex Del Piero. "Még nem gondolok a vasárnapra, ki akarom élvezni a győzelem minden pillanatát. A munkánk ugyanakkor még nem ért véget..." "Nagyon kemény meccs volt" - mondta az első gólt szerző Fabio Grosso. "Már a tizenegyesekre gondoltunk, amikor szerencsére betaláltam. Egyszerűen el sem tudtam hinni. A gólomat feleségemnek, gyermekemnek és mindenkinek ajánlom, aki hitt bennem." Olaszország így a döntőre készülhet. Ami nem meglepő, ha egy picit számmisztikázunk. 1970-ben döntő, vereség. 12 évvel később (1982) döntő, győzelem. 12 évvel később (1994) döntő, vereség. 12 évvel később (2006) döntő, ...?